:(((

lehet, hogy inkább belehalok az egészbe...

hm. a kecskéknél is így megy? hogy a legjobbat?
ennyire megérzik ki a gazda kedvence? annak állítólag mindig nagyon nehéz sorsa van.
részvétem

Az egészbe? Abba igen, előbb-utóbb, mindannyian.
Ne add föl, Pettra!

ha létezik mélység az életben, hát ez az. nem tudom, mit csináljak.

Ez nagyon szomorú. :(((

jaj, pettra :(((((

ma jött egy ismerősöm és kioktatott, hogy ne legyek már ilyen, hány ember hal meg naponta méltatlan körülmények között. igaza van. de nekem ez most túl közeli, túl fájó.

Ami hozzánk tartozott, azt fáj elveszíteni. Ha "csak" állat, akkor is.
Annyi bánat meg nyomorúság meg fájdalom van szerte a világban, meg is hibbanna az ember, ha mind magára venné, ha minden halált meggyászolna. Biztos csak vígasztalni akart az ismerősöd, de azt hiszem, ilyesmivel nem lehet.

tudom, hogy nevetséges vagyok, amiért siratok egy kecskét. csak egy állat, ha nem olyan vagyok, amilyen, akár meg is ehettük volna, senki nem mondaná, hogy ejnye, hát szabad ilyet? ennek ellenére azt látom, hogy lehetett volna még hosszú élete, legelészhetett volna vígan a többiekkel, de hát véget ért a kis élete. hogyan tudom megakadályozni, hogy megint megtörténjen?

Jaj, Pettra, dehogy vagy nevetséges!

Pettra, nem "csak egy állat". Dehogyis. Ő (volt) a Csoki. Nézett rád, futott eléd, ugrándozott örömében, amikor meglátta, hogy ballagsz a takarmányos vödröddel. Kedves volt a szívednek, persze, hogy siratod. Történeted nem nevetséges, hanem nagyon is megható. Együttérzek veled. Csak kérlek, maradj állva, s próbálj tovább lépni. A többieknek (gyerekeknek, kecskéknek) szükségük van az erődre, a határozottságodra, a derűdre.
Más: úgy tudom, hogy otthon elhalt háziállatot a kertben el szabad ásni, ha a súlya nem haladja meg az 50 kg-ot. Legalább 1 m mélyre, hogy kutya, róka ne tudja kikaparni a tetemet. (Persze lehet, hogy már megoldottátok a problémát.) De - saját tapasztalat - ne jelöld meg a helyet, ahová eltemettétek. Egy ideig tudod, hol van, de később feledésbe merül. Ha viszont megjelölöd, mindig siratni fogod.

Sajnálom pettra, őszintén sajnálom!

A veszteség akkor is veszteség ha "csak" egy állat.Gyászold meg,hiszen szeretted és az életedhez tartozott,de lépj tovább. A holnap már jodd lesz a holnap után pedig még elviselhetőbb.
Nelem volt egy gyönyörű bémetjuhászom,Betty. A gyerekekkel együtt nőtt fel,csakhogy ő közben megöregedett és beteg lett. Nam részletezem... úgy bőgtem álló nap mint az állat. A hülye állatorvos meg azt mondta mit sírok hiszen nem is családtag. Az volt. Azóta is hiányzik,de a fájdalom csendes emlékké szelídült.
Azóta már két kutyám őrzi a kert egy-egy sarkát. Ha arra nézek mindig szeretettel gondolok rájuk.

Szegény Pettra! Őszintén együttérzek veled. Nagyon fáj az ilyen eset, még akkor is, ha tudjuk (már aki tudja), hogy az állatok világa sem mentes az erőszaktól. Sirasd meg szabadon a kedvencedet (aki most vált valószínűleg tudatosan kedvencé) aztán lépj túl rajta. És készülj fel, hogy lesz még hasonló, ha nem is ilyen súlyos eset. Ehhez persze nem kell roszindulat. Elég annyi hogy ugráljanak és valamelyik elessen, vagy öklelőzés közben rosszul forduljon. Nehéz ez, de állatartó embernek erre fel kel valamennyire készülnie..

Nagyon sajnálom az esetet. :-( Sok erőt kívánok a továbblépéshez!

már az állatok is?
megfertöztük őket ideológiával talán?

Nagyon sajnálom! Megértelek, szeretted! :(

köszönöm az együttérzést, ma már könnyebb valamivel, de azt hiszem, egy darabig ez lesz, hogy minden reggel félve megyek ki, nem történt-e valami baj velük.

Kedves Pettra, rég írtam, de mindig olvaslak. Nekem a nyár elején halt meg a "leg" kecském. Reggel bementem hozzájuk, ő a hátsó istállóban feküdt egyedül. Mikor felállt láttam, hogy nagyon hasmenéses és elesett. Én otthon voltam, de sem én, sem az állatorvos nem tudott már rajta segíteni. Akkor ugyanazt éreztem amit most te, abba akartam hagyni az egészet és sajnos a mai napig /igaz egyre kevesbbé/ de nyugtalanul megyek be hozzájuk reggelente. Mi elvittük őt Kaposvárra, hátha kiderítik mi történt vele. A boncolási jegyzőkönyv szerint túlette magát abrakkal. Csak hogy ez lehetetlen, mert mindig ugyanannyi van kimérve fejenként. Azóta is nagyon sokszor eszembe jut, nagyon szerettem, most a lányával bújok néha össze mikor rá gondolok. Ne törödj azzal, hogy lelketlen emberek mit mondanak, mi tudjuk, hogy a kecskék családtagok és ugyanúgy meggyászoljuk őket, mintha egy rokonunk ment volna el.
Nem tudom neked azt mondani, hogy ne add fel, mert magamat is naponta győszködnöm kell, előre félek az ellésektől is. Mégis amikor feladnám, eszembe jut, hogy lehet hogy most az én lelkem gyötrődik, de ha eladnám őket 20 családtag sorsát döntöm el és könnyen lehet, hogy azt sem tudnám feldolgozni. Úgy látom, aki ilyen lelkülettel kecskézni kezd, az többé nem tud tőle szabadulni.
Bocs, hogy hosszú voltam!

"Az élet nemi érintkezés útján terjedő fertőzés, amelynél a halálozási arány 100%" (graffiti) És így van ez az állatoknál is.

köszönöm, esterella, örülök, hogy egy gyakorló kecskés is hozzászól. a legszörnyűbb az egészben a bűntudat, hogy vajon mit és hol rontottam el, nem tudom magam felmenteni, mert nyilván valamire nem figyeltem oda, és ez a kecském életébe került.

Én ugyanígy vagyok vele és ráadásul mivel nem igazán derült ki mitől halt meg, még jobban bennem van, hogy talán én rontottam el valamit!!! Még mindig lelkiismeret furdalásom van!

Pettra!
annyira sajnálom. Tudom, hogy hülyén hangzik az összehasonlítás, de a nagy egyik hörcsöge, gyakorlatilag megette a másikat, csak a tetemét találta meg reggelre, a jákó papagályunk meg állandóan megharapja a zuramat és undok, meg dög. Én akkor azt mondtam neki, ne haragudj rá, mert állat, nem ember és állati ösztönökkel dolgozik. De nagyon, nagyon sajnálom csokit és teljesen veled érzek és szomorkodok.
Itt küldök neked egy szoros és erőt adó ölelelést.

Ez borzasztó, hogy soha nem rendeződik semmi, az egyik szarból mászunk a másikba. El se múlik, itt a következő.

kösz, kalimpa. így igaz, nem szabad haragudni rájuk, mert nem gonoszságból teszik, amit tesznek. úgy lehetne védekezni az ilyen "élmények" ellen, ha az ember nem engedne közel magához semmiféle állatot, sőt, embereket se, de akkor meg minek az egész?

onagyz, amikor jönnek idilli időszakok, minden működik, béke van, süt a nap és szép a világ, na olyankor igyekszem minden pillanatát kihasználni, mert sokkal több a rossz, mint a jó. most már abban bízom, hogy a sok rossz után talán valami kis jóság is leesik végre...

Egy barátnőmtől kaptam azt a hűtőmágnest amin egy kecske képe alatt ez olvasható: Vigyázat! Ellenállhatatlan vagyok és élek is vele!!!

Aki nem érti meg, hogy egy állat elvesztése is okozhat traumát az embernek, az az emberekkel szemben is így érez(het).
Magam is átestem ezen a lelkiállapoton, de ha szigorúan veszem az érzéseket, még mindig esem rajta. Csodálatos tulajdonságokkal és intelligenciával rendelkező ónémetjuhászom volt a mostani kutty előtt. Tudatlanul tébláboltam a betegségében, ami fajtajellegű és akkor próbáltam meg tenni is valamit - nem mintha félvállról vettem volna a legkisebb sérülését is - amikor már késő volt. Tudom, hogy évekkel korábban is késő lett volna, sőt születése után is megállapítható lett volna a rá leselkedő veszély, de hát így történt. Az utolsó hónapját úgy töltötte, hogy egy magam készítette hevederhámban vittem a hátulját, még a mellső lábai működtek. Azután már nem volt választásom, el kellett altatni. Olyan erős volt, hogy két hatalmas adag injekció végzett vele. Azt a szemet, ahogy rám nézett az utolsó napokban és órákban küzdve a belédiktált méreggel, életem végéig nem felejtem el. Úgy éreztem és érzem ma is változatlanul, hogy elégtem magam is a sugarában. Soha el nem múló önvád kínoz, hogy nem tettem meg előbb, sokkal előbb, amit tehettem volna. Eltemettem a "haciendám" kertvégében olyan mélyen, hogy a lehető legkésőbben háborgassák nyugalmát, ha már én sem leszek.
Mindezek ellenére azonban azt mondom, hogy irracionális ez a fokú érzelmi vihar, ami úgy látszik másokat is gyötör. Valahol a történelem során elvesztettünk egy nagyon fontos tulajdonságot, ami elődeinkben megvolt. Azt, hogy természetes módon fogadjuk el a két legismertebb állapotot, az életet és a halált. Félünk élni és félünk halni.

nem biztos, porto, hogy mások vagyunk, csak elődeink keveset beszéltek az érzelmeikről, ettől még talán ugyanúgy megszenvedték a veszteségeiket, mint mi. amikor az ember már elég öreg és a rokonai, ismerősei sokaságától kellett végleg elbúcsúznia, akkor rájön, hogy ehhez nem lehet hozzászokni, sőt, feldolgozni se lehet rendesen. minden halottunk elvisz belőlünk is valamit, nem leszünk ettől kevesebbek, csak egyre több lesz bennünk a hiányérzet.

Porto nagyon lényegeset mondott.
Magam például nem vagyok képes elfogadni a halált, ezért feldolgozni sem tudom olyannak a visszafordíthatatlan elvesztését, akit szerettem. Értem ezt elsősorban emberekre, de vallom, hogy egy-egy állat igenis lehet szinte családtag. Egy ló, egy kecske, egy kutya, vagy macska, bármi, ami belopta magát a család szivébe.

Te Pettra, napok óta ezen gondolkodom, megkérdeztem egy kecskés barátot is.
A kecskék össze-összekapnak, de a harc náluk sem utolsó vérig tart, némi dominanciavita, és kész, egy időre rendezték az ügyet. A kecskák nem ölik meg egymást, főként úgy nem, hogy csordában rárontanak egyre.
Nem juthatott ki az utcára? Nem üthette el autó? Nem juthatott be valamelyik szomszéd kertbe, ahol rendszabályozó szándékkal nagyon megütötték?

ahogy múlik az idő, számomra is egyre valószerűtlenebb az, hogy a többiek ölték volna meg. de akkor ki? és hogyan? elmegyek reggel, hazaérek délután, ami napközben történik, azt csak akkor tudom meg, ha valaki szól - volt olyan, hogy elromlott a villanypásztor és átmentek a szomszédba, de akkor szóltak. egyre inkább arra gondolok, hogy baleset lehetett, valahova felment és rosszul esett le, ráesett valamire. olyan hülye baleseteik tudnak lenni, hogy hihetetlen. gizi például amikor úgy fél éves lehetett, felmászott a jászolba, és a rácson keresztül akart kijönni, de csak derékig fért ki, aztán egész éjjel ott lógott a jászolról fejjel lefelé. ki gondolta volna, hogy ilyen megtörténhet?

Nem tudom, te ismered a viszonyokat. De felnőtt kecske nem esik le, még ha hülye helyre mászik is. Ami a Giziddel történt az sem fordulhatna elő másodszor, mert a többiek is megjegyezték egy életre.

ezzel azt akarod mondani, hogy van egy rosszakaróm a közvetlen környezetemben?

Forgalom nincs?

Hát mit mondjak. Nézd végig, hová mászhatott, egyáltalán van-e olyan hely, ahonnan úgy esik le, hogy ennyire megsérülhet.
A másik az, hogy a felnőtt kecske bordái nem szívószálak, sok mindent kibirnak, nem lehet csak úgy karóval megcsapkodni, hogy abba belepusztuljon.

a kertben nincs forgalom, az utcán van, de hogyan ment volna ki az utcára? érthetetlen. de ha kiment és valami elütötte, akkor ott kellett volna feküdnie az úton, nem pedig az ólban.

Az állat, ha megsérül, és még mozgásképes, hazakucorodik az ólba.
Na. Nem akarok beleokoskodni, csak annyit akartam mondani, ha valaki szerint, aki sokkal jobban ért a kecskék lélektanához nálam, a kecskék soha nem ölik meg egymást, még véletlenül sem. Egy udvar nem a Kárpátok sziklái, hogy lezuhanhatnának veszekedés közben.

porto: Csodálatosan írtál. Én és átáltem ugyanezt.

Jaj Pettra! Csak ezt ne! Nehogy elkezdj összeesküvés elméleteket gyártani. Hát nincs elég bajod, mostmég a szomszédokat is ferde szemmel akarod nézegetni, hogy ki volt a tettes? Esetleg, talán.. Megmérgez egy életre a tudat, ne hallgass a rossz tanácsadókra. Gyászolrd meg szegénykét, vígasztalódj meg a többivel...

HIÁNYZOL. IRJ!

Méghogy én, mint rossz tanácsadó.
Rögtön fejen verem magam egy széklábbal.

nnnnaaaaaaaaagggggyyyyyyyyyooooooonnnnnnnnnn hiányzol!

hiányzol.

most kicsit vak vagok, ha sok a hiba ne csodálkozzatok.. levált a látó szhememhen a retina, megműtotték, ezzel azért nem látok, a másikkal a hályog miatt, amúgymiden rendben, csak vezetgetni kell. most a kecskéket a gyerekek látják el, meg nagyjából engem is, állítólag egy hónap, mire kiderül, hogy fogok-e látni. más se hiányhott, a francba bele. majd jelentkezem és megírom az egész sztorit, ha még látok az életben valaha. kicsit el vagyok kenődve, mert ha nincs szemem, éhen fogok halni, ezzel dolgoztam, most megette a fene. drukkoljatok nekem, mindenkiniek üdv.

Drukkolok, Pettra! És biztos vagyok abban, hogy rendbe fog jönni a szemed! Rendbe kell, hogy jöjjön!!!

Drukkolok neked Pettra. Biztosan meggyógyulsz... Mitől vált le a retinád? Vigyázz magadra és gyógyulj meg gyorsan..

mielőbbi gyógyulást...drukkolok

Szia Pettra!

Szomorúan olvastam soraidat, talán jelezni kellene most már a "Jóistennek" ne szeressen ennyire! Piszkosul próbára tesz! Mielőbbi gyógyulást kívánok neked!

Üdv: Eszter

Jobbulást kivánunk neked. M család.

drukkolok neked és nagyon,. nagyon hiányzol!

ti is hiányoztok nekem, mert arra nem tudok vállalkozni, hogy elolvasom, amiket írtok, csak a nekem írt hozzászólásokra szorítkozom, pedig sokkal többre lennék kíváncsi. na mindegy, majd csak javul a helyzet. egyerlőre semmi változás, csak annyi, hogy egyre türelmetlenebb vagyok, annyi dolgom lenne és teljes tehetetlenségre vagyok kárhoztatva. azért betartom az utasításokat, mert hátha... de valahogy egyre fogy a remény.

tarts ki!

akkor is jövök ide, megátalkodott vagyok, hogy vagy?

Kedves pettra! Most olvastam a műtéted! Gyógyulást! Hüle gondolatokat meg verd ki a fejedből.

kitartok, kitartok, azzal biztatnak, hogy még kb négy hét, mire a gáz felszívódik és akkor derül ki, hogy látok-e majd. most elöl van egy nagy buborék a szememben, amit belülről látok és ez vigazstal, mert hátjha mást is fogok látni. pont olyan, mint a vízmérték, ahogy mozgatom a fejem, úgy lötyög benne a víz, először zavart, de már megszoktuk egymást.

Ez bíztató, mert ha a bubit látod, akkor valószínűleg mást is fogsz. Fog ez menni. gyógyulj meg minél előbb, szorítok neked...

gyógyulj meg, a bubérék nem is olyan rossz, és sokkal rosszabbakat látok!

ma megint gyógyulj!

nagyon aranyos vagy, hogy így aggódsz értem. a buborék egyre nagyobb, már lassan semmi nem lesz elöl, mint a gáz, és - gondolom pszichésen - úgy érzem, hogy tgeljesen kiszárad a szemem, persze ez biztosan képtelenség, mert folyton nézik az orvosok. nem értem az egészet, és majd megprógálok választ taláni rá, de nem biztos, hogy sikerül, mert nagyon futószalagon vannak a betegek. mérhetetlenül unom magam, van a négy földi tv csatornám, azokat hallgatom, nem tudok semmi érdemlegeset teni, még főzni is csak módjával, mert pl hagymát vágni nem gudok, mert tól közel kellene hajolnom, és akkor vaószínűleg kifolyna a szemem. ha lehetne csrélni, inkább levágatnám az egyik lábamat, mert azzal még elboldogulnék valahogy, de ez a vakság iszonyű. most ott tartok, hogy nagyon szívesen összetörnék mindent magam körüol. fogy a türelmem, és ez baj. legutóbb a háziorvcosom asszisztejnse megkérdezte, mikor szeretnék manni dolgozni? hát vicces, nem? ha az orromig se látok, az biztató. ja, és ami még vigasztal, hogy a táppánzt két-háom hónap múlva adják, szóval ha beteg vagy, akkor légy szíves és dögölj meg. ki érti ezt az egészet?

Ne add fel Pettra, kérlek. és lehetőleg (tudom hogy hülyén hangzik) de ne húzd fel magad semmin. Az is árt. Türelem, türelem... Meg fogsz gyógyulni...

Petra! Mindennap gondolok rád. Halgass zenét, vagy rádiót, például az én műsoromat (:) ez hülyeség volt. NIncs valami jó rádió? Ami nem idegesít fel?

Kedves pettra!
Például mit szólnál a jógához?
Most lenne rá időd.
Zene hallgatás.
Vagy egy kis Csi kung?
Rengeteg dolog van amit ilyenkor ki lehet próbálni.
Jobbulást, és ne türelmetlenkedj.

kösz a anácsokat, rádióm nincs, illetve van egy zsebrádió, de azt kín hallgatni. jóga? nem rossz ötlet, talán kipróbálom, bár ahhoz is látni kellene, hogy elolvassam a jógakönyvben az utasításokat. eljutottam odáig, hogy az expresszen meghirdettem a kecskéimet, úgy döntöttem, hogy ha valaki elviszi kompletten az egész csapatot, akkor megválok tőlük, belegondoltam, hogy hamarosan ellenek, és akkor végképp nem tudnám ellátni őket. nem örömteli döntés, de nekik is ez lenne most a legjobb, aztán ha egyszer még ember leszek, vehetek másik kecskéket éppenséggel. főleg azt viselem nehezem, nogy mindenhez sgítséget kell kérnem, még egy vödör vizet se tudok vinnni nekik önállóan. na mindegy, lehet, hogy nem kellenek senkinek, és akkor előállnak az újabb gondok, de most valahogy reménykedem benne, hogy akad gazdájuk.

Ne haragudj Pettra, de a gyerekek? A fiad, aki veled él? Nem hiszem el, hogy nem segítenének. Tudom, mindenkinek megvan a maga élete és maga baja, de a család általában akkor jön igazán jól, ha baj van.
Viszont, ha tényleg nincs segítséged, akkor igazad van. Egy vödör víz, egy nyaláb széna, vagy csak a takarításuk is, túl nagy megeröltetés lenne most. Azt pedig nem szabad, mert akkor annyi a látási esélyeidnek. Tudom, egy tevékeny ember számára a kényszerű tétlenség a legnagyobb kín, de most meg kell próbálnod türelemmel elviselni ezt az időszakot. A rádió egyébként nem rosz ötlet. Oszt azt lehet (némelyiket) interneten is hallgatni (Ha van ADSL).

EGY-KÉT NAPOT LE TUDOK MENNI SEGÍTENI, HA KELL!!!

az ekpbb írtam valamit, de elsállit, valőszínűleg azért, mert nem voltam már bejelentkezve. a lényegí: dmolnar, a gyerekeim kezdettől fogva nem kedvelik a kecskéimet, úgy vállaltam, hogy ez csak az én bulim, erre most rájuk akarom rogyasztani az egészet. ráadásul az ellés nem semi, ott fél éjszakákat kell kint ülni, nem tudom, képes leszek-e rá, és azt se, ki vállal velem közösséget, most képzeld el, hogy az egyik reggel ötkor kel és megy dolgozni, a mádik is reggel ötkor kel, de iskolába megy, nem is várhatom el tőlük. ami viszont a légyeget illeti, a kutya nem érdeklődött eddig, tehát valószínű, hogy a nyakaom naradnak.

kalimpa, ha le akarsz jönni dumcsizni, gyere, szívesen látlak és örülök neked, de ne akarj a helyembe állni, mert az nem lehetséges. de tényleg, ha van időd, gyere.

Nem a helyedbe állni!
Légy szíves, mondd, ha tudnánk segíteni valamiben!

azt hiszem kapitanyg, hogy rahtam nem lehet segíteni - elképesztő, milyen károkat okoztam aháztartaáso,mban azzal, hogy iparkodok - összerötem mindenféle edényeket, mert etyszerűen nem láttam, hoty ott vannak. na de mindegy, majd minden jobbra fordul. a lényeg, hogy nem hiszem, hogy a napi öt villa sénára kellene segíror keresnem, inkább jó lenne besélgetni valakivel, de tényleg. olyamn eljülyültnek érzem magam...

írd me ga számod a mailemre, felhívlak

Hát éppen, hogy a napi öt villa szénára, az ellés közbeni ólban ücsörgésre (meg a lehetséges beavatkozásra) kéne segítő neked. Amíg nem gyógyul meg a szemed mindenfajta eröltetés - legyen az fizikai, vagy lelki - ronthat az állapotodon. Nem vagyok ugyan orvos, de én így tudom. Márpedig a szemed jóval többet ér, mint hogy azon rágd magad, szeretik e a családtagjaid a kecskéket, Ha nem szeretik, hát nem, istenkém, de téged szeretnek és arra az időre, amíg meggyógyulsz, átvehetik tőled a munkát. Persze egyszerűbb lenne, ha lenne olyan valaki, aki szereti is a jószágokat, meg tud is segíteni, de ha nincs, marad a család.. Bízzál bennük... Most te vagy az első..

érdekes. elárultam a gyerekeknek, hogy meghirdettem a kecskéket, amire nagyon furán reagáltak. azt hittem, üdvrivalgás lesz, ehelyett a nagyfiam azt mondta, nem kéne, mert igazán meg tudjuk oldani (!) az ellátásukat, és ne mondjak le az egyetlen hobbimról. hozzátette, hogy ennek ellenére mariskát egyszer agyonüti, és majd megesszük, mert kiállhatatlannak tartja a tolakodását és szemtelenségét. a kisebbik fiam nem nyilatkozott, azt mondta, neki aztán mindegy, a lányom pedig azért szomorkodott, hogy akkor többé nem lesz kecsketejünk, ami pedig nagyon finom. itt tartunk - a meghirdetés egyébként nem jelent tényleges eladást, mert egyetlen hívás se érkezett...

Jaj, Pettra, ne légy már olyan szörnyű büszke, kérj segítséget! Borzasztó lenne a gyerekeidnek, ha megvakulnál, ők meg nem segítettek neked!

Innen a messzi távolból drukkolok neked.

Tudom milyen nehéz kamasz, vagy felnőtt gyerekekkel, de ha szeretnek, akkor segítenek, mert azért az anyjuk látása talán előbbre való, mint az, hogy szeretik-e a kecskéket. Ugyanakkor sejtem, ha nekem lenne ilyen gondom, nálunk is hasonló lenne a helyzet, sőt még rosszabb, mert egyik fiam sem él már velem. Mindenesetre jobbulást kívánok, a gyerekeidnek meg egészséges anyukát!

köszön9m a jókívánságokat, majd minden rendbejön, a kecskék meg egyelőre jól bírják, ha átvészeljük ezt az időszakot, elpusztíthatatlanok leszünk, mint a hegylakó.

No, a hegylakó az nem jó példa, mert abból csak egy maradhat. :)))

Na, nem megmondtam... Értelmesen kell beszélni a gyerekekkel, oszt akkor kiderül, hogy te azt hitted, hogy terhükre van a dolog, és kiderül, hogy nem is... Ezek szerint némiképp célravezető az önmarcang helyett a tiszta beszéd... Azt, meg, hogy agyonüti Mariskát, ne vedd komolyan. Én átlag naponta kétszer ígérem meg az összes jószágoknak a leváltozatosabb kínhalálokat, de eleddig minden nevelő hatás nélkül, arra meg nem visza lelkem, hogy tényleg bántsam őket. Ülj meg nyugton a hátsódon, és gyógyulj, a többit meg bízd a gyerekekre. Max. annyi engedélyezett, hogy időnként meghatódj, milyen rendes gyerekeid is vannak neked tulajdonképpen...

Na, nem megmondtam... Értelmesen kell beszélni a gyerekekkel, oszt akkor kiderül, hogy te azt hitted, hogy terhükre van a dolog, és kiderül, hogy nem is... Ezek szerint némiképp célravezető az önmarcang helyett a tiszta beszéd... Azt, meg, hogy agyonüti Mariskát, ne vedd komolyan. Én átlag naponta kétszer ígérem meg az összes jószágoknak a leváltozatosabb kínhalálokat, de eleddig minden nevelő hatás nélkül, arra meg nem visza lelkem, hogy tényleg bántsam őket. Ülj meg nyugton a hátsódon, és gyógyulj, a többit meg bízd a gyerekekre. Max. annyi engedélyezett, hogy időnként meghatódj, milyen rendes gyerekeid is vannak neked tulajdonképpen...

Bocsika.. Ez nem dupla dörgedelem akart lenni, hanem a hálózat döglődött... Hála neked Bill Gates...

ma este mindenképpen felhívlak, hogy mi volt a dokinál

Ha nem titok, mi is szeretnénk tudni! Remélem jó híreket hallunk felőled!

drmolnár :)))

Nagyon sajnálom a történteket és átérzem mert velem is megtörtént! Az esetre a válasz több is lehet! Nyájba kecskét tartanai csak az együtt felnevelődötteket lehet! Ha késöbb kerül be egy állat a csapatba megindul a dominális sorrend átrendeződése és a kecske förtelmes ilyen jellegű természete miatt ez halálesethez is vezethet!
Nem tartom jó öttletnek, hogy megosztotta mindenkivel, hogy mit is tett a tetemmel (még ha nem is volt más megoldása), mert ez az EU-ban TILOS és ha a hatóságok megtudják komoly pénzbírságot szabnak ki és nem lesznek kiváncsiak a magyarázatára! Jó indulatból mondom mert én már nagyon megjártam egy ugyan ilyen esettel!

kedves prof, a tetemmel nem tehettem semmi mást, leírtam, hogy tettem kísérletet a konténerre, de nem fért volna bele. mellesleg a hatósági állatorvos javasolta, hogy ássuk el, mondván, hogy ötven kiló alatt nyugodtan meg lehet tenni. most ebben tényleg nem az én bajom a lényeg, hanem hogy ilyen szervezetlen minden, ha előáll egy helyzet, a kisember ott áll és tehetetlen, mert nincsenek bejáratott útvonalak, hogy ilyen és ilyen esetben ezt és ezt kell tenni, na és persze meg is lehet tenni...

Ez annyira tipikus! Amit és ahogy csinálod az nem jó, legalábbis valamelyik hatóságnak biztos lesz miért beleszólnia, másra és máshogy csinálásra viszont nincs lehetőséged, a kör bezárult, jöhet valamelyik hatóság tartani a markát. Undorító ez az egész, legalábbis nekem ez a véleményem. Az ahogy a mai embek egymást ellehetetlenítve élnek, valami ilyen érzés lehetett 56-ban élni.

Ja még annyit, hogy nálam hála Istennek egy elhullás volt eddig, elküldve Kaposvárra nem kis pénzért, két hónap után egy pár telefon érdeklődés után adtak egy olyan magyarázatot a kecském halálára ,ugyan csak nem kis pénzért, ami lehetlenség, de azt már nem tudták megmodani, hogy vemhes volt-e!

Pettra voltál orvosnál?

Kedves pettra teljesen megértem a helyzetet csak jó indulatból szóltam hozzá! Az én esetemben annak idején egy kóbór kutya horda rontott a nyájra melynek 19 gida és 12 anya elpusztulása lett a vége! Kivittem a dögkútra melynek a vezetője a helyi állatmenhely vezetője is, elküldött nagyon szép kultúráltnak nem mondható szavakkal! Az állatorvos se tudutt segítséget nyújtani, de azt kikötötte jó indulatból, hogy egy darabot el ne ássak! Pedig ezzel csak szerves anyagot juttatam volna a talajba! Hát 5 nap után nem bírtam a bűzt, megkértem négy megbízható tanítványomat segítsenek minél méllyebre tüntetni a tetemeket. Rá 2 vagy 3 napra kijött a kerületi, a megyei és az országos főállatorvos az ANTSZ- tő valki meg 6 rendőr. Komolyan mondom sírva fakadtam úgy éreztem magam mint egy bűnőző de úgy is kezeltek! A lényeg a tetemeket kiásták elszállították az Isten tudja hová, ennek költségét velem kifizettették, majd több százezer forintra megbüntettek. Elismert szakember létemre ténleg nem tudom mi lenne a helyes megoldás!!!
Csak azt érzem meg akarnak minket folytani amit a honatyáink szépen végig néznek! A magyar mezőgazdaság területére is elkellne egy gárda, mely kisöpri az oda nem illő, a hozzá nem értő milliárdos befektetőket!

a múltkor találkoztam azzal a nővel, akit a disznói miatt feljelentettek és vele indítottuk el az aláírásgyűjtést. nagy hangon mondja nekem, hogy ha mégsem változtatják meg az állattartási rendeletet, akkor csináljanak rendet, de ennek is vigyék el a tehenét, meg annak a póniját, és sorolja, hogy ki mindenki tart állatot szabálytalanul - hát esterella, ilyenek vagyunk, dögöljön meg a másik tehene is.

igen, dr. habil, nekem is mondta a hatósági állatorvos, hogy ha nagy állattartó lennék, akkor szerződést kellene kötnöm az állati fehérje feldolgozóval, de az én nyájam nem akkora, talán szóba se állnának velem. borzasztó, hogy ha beüt valami baj, nem elég a saját veszteségünk, még meg is akarnak büntetni, pedig hát mi a csodát lehet kezdeni 12 anyával és 19 gidával, nyilván elássa az ember. itt csak arról van szó, hogy ilyen esetekben lehet hatalmat fitogtatni, pedig ugyanezzel az erővel segíteni is lehetne.

igen, esterella, voltam orvosnál, csak ő nem volt ott, illetve ott volt, csak nem jó helyre rendelt vissza, vagy én vagyok túl hülye, na mindegy, holnap megint megyünk, de most előtte telefonon felhívtam és még a szobaszámot is megkérdeztem, nem akarok még egyszer potyára menni.

Hát ez nem igaz, szegény asszonyt még az ág is húzza! Amúgy nő a lányok pocakja? Nálunk január végétől babybumm lesz, már előre félek az ellésektől.
Azért írj, ha tudsz, gondolom a többieknek is hiányzol!

"...az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása elhalasztani javasolja a juhok és kecskék elektronikus azonosítási kötelezettségének bevezetését.

Az Európai Bizottság 2004. évi döntésének értelmében az elektronikus azonosítást már 2008. január 1-jétől kötelezően alkalmazniuk kellene a gazdáknak. Glattfelder szerint ez jelentős többletköltséget és adminisztrációs terhet jelent a juh- és kecsketenyésztőknek, és rontja az ágazat nemzetközi versenyképességét.

Az Európai Parlament többsége által megszavazott jelentés végül a 2009. december 31-ét követően született egyedek esetében teszi kötelezővé az elektronikus azonosító használatát...."

tehát 2010-től született kecskékre már kell.....no és a háztáji 2-6 kecskékre is?

Igen. Ahogy a háztáji tehénre is kötelező a mindenfajta nyilvántartás. Ez egyrészt lopás elleni védelem, állategészségügyi védelem és nyilvántartási könnyebbség.

Pettra van valami újság nálad?
Boldog, békés és nyugodt Karácsonyt kívánok neked, a családodnak és a "lányaidnak"

semisem kel