De sajnálom! Írnám, nehéz döntés, de azzal mostanában tele vagy...
Együttérzek veled. Már szakadtam el szeretett állatkától, nem kis bömbölést rendeztem utána, hiába tudtam, hogy jó helyre kerül.

nem az első nehéz döntésem - a macskák kiszervezése se volt könnyű, azzal vigasztalom magam, hogy jobb életük lesz, mint nálam volt - ennek ellenére hiányoznak.

:(

Tulajdonképp szemétség tőlem, hogy nincs egy szavam sem.
pettra: nagyon sajnálom!

én is :(

nagyon, nagyon sajnálom :'(

evvan.

Biztos?

Jaj, Pettra :(((
És örökké fájni fog. Tudom.

Üdv! Nagyon sajnálom. Segíteni sajnos nem áll módomban. Itt a faluban működik kecsketelep, de ott zokszó nélkül levágják ha nem tejelnek.

Mi is átmentünk a tűzkeresztségen 2007 elején. Ugyanezt éreztem, csak nem állatokat, hanem embereket, az alkalmazottakat küldtem el, aztán a cég is bezárt.
Annyival könnyebb volt a helyzet, hogy a környékünkön az összes kiscég csődbe ment, így tudtam, hogy nem én szúrtam el.

Sajnálom. Jó csapat voltatok. :(

Rohadt egy világ.

Nekem is gyakran kell döntenem, eszünk vagy elmű. Az elmű csak három hónapot vár, a fen enné meg!
Sajnálom, állatkert?

pettra
hogy ne érzzük ezt a szemétrohadt világot, annak, én nagyon szivesen veszek egy bála lucernát, vagymit
mindketten jól járunk, emilezzél :)

Pettra, Most sajnálom csak igazán, hogy teljes a létszám nálunk, így nem tudom magamhoz venni a kecskéidet. Én is átéltem ezt a helyzetet tavaly ősz elején, fel is adtam a hirdetést, eladom a lányokat, de ahogy az első jelentkező megérkezett, hát egyszerűen nem ment. Nagy nehezen kibekkeltem velük a telet, nálam is adóságok árán, de most örülök, hogy sikerült, remélem idén jobb lesz a helyzet, de ha nem, muszály lesz nekem is meglépni ezt a baromi nehéz lépést.
Kis hazánk és azon belül is a kisemberek teljesen reménytelen helyzetbe kerültek, a gazdákról nem is beszélve. Nem tudom mi a cél azzal, hogy kipusztítják a szegény, de dolgos embereket, de kívánom nekik, hogy csak 1 évig éljenek ilyen helyzetben.
Természetesen nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok és remélem, hogy egyszer jobbra fordul ismét a sorsod!

az állatkertben megetetnék őket az oroszlánokkal, ha másképp nézem, teljesen logikus, a ragadozóknak is élniük kell, a simogatóba meg inkább törpéket és gidákat tesznek, nem ilyen vén kecskéket, amilyen paula. esterella, én is halogatom, de nincs visszaút, most már csak azért kell drukkolnom, hogy jó helyet találjak nekik.

guga, én még azt se mondhatom, hogy nem én szúrtam el, de semmi értelme most azon spekulálnom, mi lett volna, ha samu helyett más bakom van, sőt, ha el se kezdtem volna a kecskézést. nyilván, ha sose lett volna kecském, nem kerültem volna ebbe a helyzetbe...

billenő, nagyon édes vagy és köszi, de muszáj menniük a háztól, mert csak akkor tudjuk eladni a telek hátulját. itt a bak szerepe annyiban lett volna meghatározó, hogy ha fejősök lennének, lényegesen könnyebb lenne az eladás.

Pettra, istenbizony nem okoskodni akarok, csak megkérdezem, nem lehetne-e mégis előbb a telek hátulját eladni? Nyílván építeni akar rá, aki megveszi, annak elkezdéséhez meg idő kell. Addig is, míg elintézi a macerákat (minimum 6-8 hónap), a lányok legelhetnének tovább (legalább az új tulajnak nem kell a telek gondozásával törődni), nyáron hátha kapnál kölcsön egy bakot, s vemhesen jobb áruzk lehetne a kecskéknek.
Ne haragudj, csak próbálkozom, hátha volna a bajban valami kedvezőbb megoldás.

bicus, a gyerekek szerint meghirdetni se szabad a területet, amíg itt vannak a kecskék - ezzel persze nem értek egyet, mert nem akarom titkolni őket, és mi van abban, hogy legelő volt, ahova később építenek, annál jobb, mert a talaj nyilván gazdagabb lett. meg kell keresnem azt az embert, aki tirexet elvitte, neki nagyobb területe van, hátha oda elhelyezhetném őket. eddig sose találtam otthon, vagy csak nem akar beengedni, mert sejti, miben sántikálok :)

Ez is eszembe jutott, magamból indulva ki. Én ugyanis (birkáim híjján) még örülnék is neki, ha valaki nappalra idehajtaná a sajátjait, legeltetés céljából. Kevesebbet kellene tolnom a fűnyírót. Igaz, mások állatait befogadni nagy rizikó, azt hiszem, felelősséget nem vállalnék értük, csak a legelőt adnám.

azért meg kell ám azt gondolni, mert nemcsak a füvet nyírják le, hanem - sőt, elsősorban - a fákat is elintézik, meg folyton azt lesik, hogyan tudnának átlépni a határon. milyen felelősségre gondolsz? én csak azt kérem attól, aki elviszi őket, hogy ne öldösse le a csapatot.

Hozzunk létre a kecskék megmentésére egy alapítványt...:-) Megírom neked. Én győzködöm a családot, hogy kell nekünk egy kecske, mert imádom a kecsketejet, ezért még puhítok rajtuk, valahogy a macskákat is csak megszokták. Úgyhogy lehet, hogy egyet megveszek tőled. Mennyi a napi tevőleges munka velük? Hány óra - ha fejni is kell?

Itt Földváron van fű bőven, kert is nagy, jó lenne, nem is ölnénk meg, de abszolút nem értünk hozzá. Mondhatni semmilyen haszonállathoz...Te is úgy vágtál bele, hogy semmit nem tudtál róluk?

a munka nem vészes, egy kecskét megfejni azzal együtt, hogy kimész, nekigyürkőzöl, aztán meg behozod a tejet, a legrosszabb esetben 15 perc. az etetés se időigényes, inkább az a probléma, hogy elvárja a rendszerességet, tehát nem teheted meg, hogy ma esős nap van és nem fejsz, mert akkor elkezd apasztani. az enyémek sajnos most nem fejhetők, ezért ha máris tejet szeretnél, akkor arra nem alkalmasak. ezzel együtt - függetlenül attól, hogy most meg akarok válni az enyémektől - mindenkinek csak ajánlani tudom, mert legalább annyi örömöt tudnak szerezni, mint a kutyák vagy macskák, vannak, akik nem is pároztatják a kecskéket, mert nem akarnak se kicsit, se tejet, csak hogy mekegjen nekik az udvaron.

És szerintem a területet attól még nyugodtan hirdesd meg, hogy ott vannak. Ha komoly vevő-jelölt megy, a telket nézi, nem azt, hogy legel-e ott pár kecske.

a világon semmit nem tudtam, nemcsak a kecskékről, de általában a haszonállatokról - jó, a tyúkokkal elboldogulnék, meg kacsáim is voltak egy időben, de azokat nem szerettem különösebben. a kertet azért meg kellene menteni tőlük, mert tényleg sivatagot csinálnak, első dolguk, hogy körberágják a fák kérgét, amitől szegény fák elpusztulnak.

Na, ezt megbeszélem itthon. Én szeretnék tejet, mert nagyon egészséges, akkor ezek szerint pároztatni kell, majd elletni. Ez külön történet, mert mikor lesz vemhes - jó, na, tudom :-), de hogy mikor, milyen időszakban?

a legfogékonyabb ősszel, de állítólag tavasszal is lehet pároztatni. persze jó bakkal, nem pedig samuval...

Igen, rémtörténeteket hallottam róluk, még az ánti időben mesélték, hogy egy kecske megevett egy trabantot félig - papundekli, jól esett neki. Nem dönthetek ebben egyedül, mert én kétlaki vagyok, aki itthon marad, annak kell bajmolódni vele hétközben..de holnap jelzek. Egyébként meg tényleg megrázó, hogy pár százezer forint miatt kerülsz te is olyan helyzetbe, hogy most a mutatóujjadat harapd meg vagy a kisujjadat. Mindkettő fáj, de muszáj egyiket megharapnod, a szemétre való pénz miatt.

Ezt a Samu-s történetedet olvastam, jót mosolyogtam rajta. Persze ezek szerint egy tesze-tosza bak ha nem végzi a dolgát, akkor annak anyagi következményei vannak...Hány hónapig vemhes?

a trabantoknak úgyis végük, egyébként tényleg szeretik a papírt, a reklámújságokat ba szoktam zacskózni is kirakom az ajtó elé, hogy majd visszük a szelektívbe, ha kiszabadulnak, első dolguk, hogy fölfalják a prospektusokat. ez a hétközbeni bajmolódás a legnehezebb, tavaly szembesültem vele, amikor csak néhány napra kerestem valakit, aki megfeji őket reggel és este, de senki se vállalta, azt mondják, nem értenek hozzá, meg hogy undorodnak (!).

öt hónapig, de főleg az első hónapokban szinte lehetetlen megállapítani, hogy vemhes-e. ezért is nem vettem észre, hogy nincs bennük semmi, na jó, egy idő után már gyanakodtam, de nehéz volt elhinni.

Melyik részén élsz az országnak?

mailben megírom

Jó, persze. Jó éjszakát.

Mennyibe kerül egy bála lucerna?
Írj egy mélt az olda.blog kukac gmail.com emilcímre gyorsan.

Jaj, Pettra, nagyon sajnálom.
Nézd, lehet, hogy hülyeség, de látom, vannak, akik segíteni akarnak itt, azt mondom, fogadd el, Pettra, mifelénk az a mondás járja, ha ütnek fuss el, ha adnak, vedd el. A szegénység szülte ezt a mondást, nagyanyámtól örököltem. Tudom, milyen érzés ez, ebben élek több, mint 10 éve, rakosgatom a befizetetlen számlákat.
Túlélünk, Pettra, túlélünk.
Én szégyellem magam, nem szoktam erről írni, de úgy érzem, most muszáj, nem vígasztalásként, hanem hogy arra bíztassalak, ne szégyellj segítséget elfogadni!

Én is azt mondom, közös gondolkodással hátha sikerül valami megoldást találni. Aztán jövőre, ha vemhesek lesznek, könnyebben el tudod őket adni - nem vágóállatként. Mert szerintem aki hobbiból akar kecskét tartani, az előbb utóbb ráun, és akkor megy a pörköltbe. Szóval az a reális, ha haszonállatként tudod őket eladni. Valahogy ki kéne még tartanod, keresni "potens" bakkecskét. Ebben jó lenne, ha tudnánk neked segíteni - egyenként vagy együtt összedobva, ami kell ahhoz, hogy a teled már ne legyen ennyire bizonytalan.

Gigi - és ne te szégyelld! Szégyellje magát az a Hatalom, amelyik olyan országot épített, ahol munkából nem lehet tisztességesen megélni. Ha a korrupcióra hoznának egy olyan jogszabályt, hogy helyszíni bírsággal büntethető, akkor összeomlana teljesen a rendszer, csak a szegénykonyhák maradnának meg az a százezer ember, aki szétlopta az országot. Ez itt a baj, hogy még helyettük is mi szégyelljük magunkat.

kedves olda, tökmindegy, mibe kerül egy bála lucerna, semmiképp nem tarthatom őket tovább, mert a telek felét el kell adni, azt csak úgy lehet, ha szolgalmi utat adok, azt pedig csak ott tudok adni, ahol jelenleg az ólak vannak. arról nem is szólva, hogy ha valaki megveszi, lehet annyira finnyás, hogy feltételeket szabjon. volt olyan ismerősöm, aki azért nem vett meg egy nagyon jó helyen lévő telket, mert a szomszédban tyúkok voltak, és ő nem akar hajnalonként arra ébredni, hogy kukorékol a kakas.

olajos, én is úgy gondolom, hogy a hobbisták nem kitartóak, ezért is kedvelnék jobban egy olyan megoldást, hogy egyben elviszi valaki őket, akár teljesen ingyen, csak hadd éljenek tovább. abban a két utcával odébb lakó emberben van az összes reményem, van neki nagy területe, nem tudom, feji-e a kecskéket, de ha nem, azt szívesen bevállalom, hogy minden reggel és este odamegyek és megfejem az összes kecskéjét, még sajtot is csinálok neki - ez lenne a legideálisabb, lenne is kecském, meg nem is.

gigi, persze, hogy nem szívesen teregeti ki az ember a nyomorúságát, de erre is jó a blog, név és cím nélkül kibeszélhetem, és nem kell attól tartanom, hogy aki hallja, kéregetésnek veszi. más körülmények között én is takargatom, szinte már nem normálisan, pl nem visz rá a lélek, hogy segélyt kérjek, mert ott már van nevem és arcom, és kurvára szégyellem.

Ezek a mélységek azok, amiben nem gondolnak bele azok, akik a rosszabbnál rosszabb döntéseket hozzák az országban és csak azzal törődnek, hogy a saját slepjüknek meg legyen a havi 400-500 ezer nettó. Az állami vízfejen kívül semmi nem erős az országban, még jó, hogy itt legalább ki tudjuk nyilvánítani a szolidarítást, ami már szintén megkopott lózung.

azért, olajos, mert el se tudják képzelni. úgy vélik, hogy nekik több van, de - és meg vannak róla győződve, hogy jogosan - nagyobbak is az igényeik, és szerintük havi 80-100 ezerből meg tud élni egy család. az is igaz, hogy aki valamikor megtapasztalta a nélkülözést, de már jól megy a sora, teljesen elfelejti, milyen volt, és szentül hisz abban, hogy akinek nincs pénze, az rosszul gazdálkodik, herdál, és még tanácsokat is ad, hogy hogyan lehetne spórolni. na, ezeket tudnám alaposan szájon vágni, amikor azzal jönnek, hogy milyen hangulatos is a petróleumlámpa, miért nem azzal világítok.

Pettra, a felelősséget úgy értettem, hogy ha szívességből adom a legelőt, s azon egy más tulajdonában lévő állatnak baja lesz (lábtörés, betegség, etc.), azért nem vállalnám a felelősséget.
Nagyon sokan élünk rosszul. Ez nem vigasz, persze. De nem a saját hibánk, hogy idestova két évtizede nem tudunk visszakapaszkodni az 1988-as életszínvonalunkra.

40-re:
Olajos, elkezdtem válaszolni, de túlságosan személyesre sikeredett, ezért inkább külön postba írtam. Itt találod:

gigi.nolblog.hu/?post_id=36216

jaj:((

43-ra: segélyt én se. Igaz, papíron ahhoz túl sok a keresetünk, hogy kapjunk, de amikor nem volt munkám egy ideig, akkor se jutott volna eszembe.
Először a tartalékainkat éltük fel, pl. eladogattuk a részvényeinket, majd amit még lehetett, aztán felvettünk személyi hiteleket, ami viszont belevitt egy adósságcsapdába. Ahonnan csak akkor lenne kiút, ha valami nagy változás történne itt. Amikor megjelentek az első ún. adósságrendező hitelek, akkor azt hittem, talán ad tényleges megoldást, de láttam, ez is csak egy újabb eszöze a bankoknak, hogy minket megkopasszanak.

Lehet, jobban jártam volna, ha megyek az önkormányzatba, felnyalábolom a kicsi fiamat, és a még kisebb lánykámat is, hátha az hatott volna a kőszívű hivatalra. Mert például a tanácsi kölcsönt, amit még a lakásra vettünk fel anno, sokaknak elengedte az önkormányzat, velünk szóba se álltak. Már az nagy segítség lett volna pedig. Nem beszélve arról, hogy ha nem hiteleket kell felvenni a megélhetésre, irreálisan megemelkedett fűtésszámla kifizetésére.

46-ra:
Bicus, sokszor olvasok arról a neten különféle fórumokon, hogy öngondoskodónak kell lenni, persze többnyire olyanok írják, akiknek mindig volt mit a tejbe aprítani. Cinizmusuk és empátiahiányuk mellbevágó.

gigi, ismerem, először folyószámla hitel, majd személyi kölcsön, aztán munkáltatói kölcsön, most következne a jelzálog-kölcsön, de azt már nagyon meg kell gondolni, mert csak időt nyer vele az ember, utána a mostaninál is nehezebb helyzetbe kerül. ha egyszer megcsúszol, elsodor a lavina, mert elkezdenek halmozódni az adósságok, eljutsz oda, hogy már csak a lyukakat tömködöd, csak legvégső esetben fizetsz. valamelyik nap azon nevettünk - és még jó, hogy nevetni nem felejtettünk el -, hogy jött a kéményseprő és 1250 forintot kért a nagy fiamtól (neki van kéménye, nekünk hálistennek nincs), és a két házban alig tudtuk összeguberálni a pénzt. azért ez tényleg röhejes. ezért döntöttük el, hogy megpróbáljuk eladni a telek hátulját, aztán persze azt a pénzt is feléljük apránként, de nőnek a túlélési esélyeink (nyerhetünk a lottón pl). az, hogy munkával annyit keresünk, amennyiből meg is tudunk élni, még álomnak is túl merész.

na, én megint nem mondok semmit, inkább kussolok, és minden szemét menjen a fenébe, és két-három munkahely mellett, neveljen gyerekeket is. Úgy, hogy azok aztán ne rugdossák a tanárt, ha lehet.

apai nagyszüleim tizenhat gyerekük közül kilencet neveltek fel, el lehet képzelni, milyen hátországgal indultak a gyerekeik az életnek. anyai nagyapámat 45-ben elvitték málenykij robotra, el is jutott egészen temesvárig, ott meghalt, nagyanyám özvegyen maradt két gyerekkel és a nagy semmivel, összesen egy varrógépe, egy próbababája és egy szobabútora volt. amikor a szüleim összekerültek, egy 2x2 méteres albérletben laktak, összes vagyonuk egy vaságy és egy fehér éjjeliszekrény volt - utóbbit asztalos nagyapám készítette. aztán jött az "átkos", tíz év leforgása alatt a nagyanyám telket vett, házat épített, természetesen hitelből, aztán a telket megosztották, mi is házat építettünk, természetesen hitelből, amelynek törlesztése soha nem okozott gondot. sőt, még gyarapodtunk is, néha tudtunk venni egy háztartási gépet, egy bútort. a rendszerváltás óta csak lefelé megyünk, és most oda jutottunk, hogy amit a szüleink megszereztek, azt is kénytelenek vagyunk felélni, a végén pedig oda jutunk, ahol nagyszüleink voltak: nem lesz semmink. ez azért rettentően elkeserítő.

Pettra! Sajnos se így, se úgy nem tudok segíteni, de rettentően szomorú vagyok... A helyzetet talán a fiaid tudnák megoldani, ha valami rendesebben fizető munkát találnának...

pettra, nagyon sajnálom, minden együttérzésem a tied.

dr mlnar
az én középsőmnek is kellene állás. A nagy már dolgozik, meg is kapta a fizetését 55 ft-ot, egy bérletet és hatezer forint kajajegyet.

Ha nem titok, mi a képzettsége? Mert ennyit nálunk a betanított munkás keres..

dmolnar, a kereset és a képzettség között nincs törvényszerű összefüggés. már valahol írtam, de leírom megint: a középső fiam minimálbérért dolgozhatna a szakmájában, villanyszerelőként, viszont most segédmunkásként helyezkedett el, rendes, bejelentett munka, próbaidőre nettó nyolcvan, utána nettó száz - akkor minek is tanult?

Szia Pettra!

Nem tudom, de ha segédmunkásként ennyit keres, akkor szakmunkásként, annál jóval többet. Legalábbis errefelé. Mindenesetre keresnie kell egy szakmájának megfelelő állást.

dmolnar, láttam, milyen körülmények között dolgozott, mint villanyszerelő. hajnalban vitték, későn este hozták, és mert fiatal, vele végeztették a legnehezebb munkákat, egész nap falat vésett például, mondjuk ennek van eredménye, mert szépen megizmosodott, de mire hazaért, már csak ahhoz volt kedve, hogy vacsorázzon és elmenjen aludni, sokszor hétvégén is dolgoztak, és minimálbérért. most hajnalban viszik, de négykor-ötkor itthon van, előfordul, hogy be se kell menni, máskor viszont, ha sok a munka, tovább maradnak, szeret itt lenni és jobban keres. miért kellene a szakmájában dolgoznia, ha az rosszabb?

mi van veled?

köszi az érdeklődést, megint voltam kicsit kórházban, egy hét után hazaküldtek, mert kitört a hasmenés-járvány, és mindenkit kiszórtak, aki nem kapta el. lenyomták a vérnyomásom, adtak két zacskó vért, csináltak ct-t (megint feldagadt a lábam tőle), volt gyomortükrözésem, a kolonoszkópiát viszont elutasítottam, mert ami sok, az sok. most már nagyon szeretnék kikerülni a rendszerből, elég volt.

Utálatos, az biztos, de nem kellene mégis végigcsinálni, amit kell? Ha már bvenne vagy.
Kíbicnek semmi se drága, ismerem a mondást. De mostan én nem kíbic vagyok, csak egy aggódó pajtás.